Nyári hárslevelű


Cikk: gastroDesign @ deezines2dio

 

Megosztó karakter. Ahhoz képest, hogy őshonos szőlőfajta és kb. 5-600 éve már létezett a Kárpát-medencében nálunk még sokan ma sem ismerik valódi egyéniségét.

 

Azon kicsit sem csodálkozom, hogy az ünnepnapon bort vásárló bevásárlóközpontban andalgó pár hosszas tanakodás után miert hagyja a polcon szegényt - választva inkább egy olaszrizlinget vagy egy chardonnay-t - de azon viszont annál inkább, hogy a borászok túlnyomó többsége sem különösebben tekinti e fajtát arra érdemesnek, hogy prémium kategóriát csináljon belőle.

 

Hál'Istennek az állításom azért nem igaz mindenkire.

 

A Nyári Pincészet hárslevelűje évek óta bizonyítja a szakmának is, hogy ahol az ősi értékek megóvása a mindenkori cél és ahol a szőlő van a piedesztálon, ott nem tévednek nagyot, ha királylányként kezelik a fajtát.

Milyen ez a Hárslevelű?

 

 

2011 februárjában kóstoltam Nyári hárslevelűt először. Ha nagyon törném a fejem, lehet, hogy még a nap is eszembe jutna, annyira meghatározó élmény volt. 2008-as évjárat, Hárslevelű. Ez volt az össz infó, amit hallottam a tételről. Van egy fénykép is a " pillanatról", fél óráig egy testtartásban, csukott szemmel ültem, kezemben a mozdulatlanságom kiváltója, a kis mézszínű csoda. Utólag nézve a képet vicces lehettem a többiek számára, akik lényegében elvesztettek aznap este, mert érdeklődésemet csak az kötötte le, hogy ki lehet a borász, aki ezt a bort "elkövette"?

 

Aztán többször kísérleteztem még itt-ott a fajta kóstolásával, és ittam még máshol is jellegzetes hárslevelűt, de nekem mégis ez a bazaltos vonulat jön be és az a plusz, amit a Nyáriék képviselnek.

Azt szeretem ebben a borban, hogy míg más fajtához nekem hangulat kell, meg inspiráció, netán napsütés vagy esemény, egy hárslevelűhöz elég a kérdés, hogy iszom -e.

 

Már a színe is gyönyörű, imádom a kicsit mézbe hajló okkersárgát. Textúrája testes, van tartása, tekintélye. Azonnal tarol, nem tudtam nem észrevenni jelenlétét, ahogy kitöltődött a poharamba, csak rá figyeltem.

Az illat mézédes, akár egy érett sárgabaracké, de nem kölnihatású, óvatosan, előkelően szellőzteti magát. Csak pont annyit éreztet magából illatban, hogy azonnal kíváncsivá tegyen a folytatásra. Hársvirág, enyhe szegfűszeggel, ami elsőre megfog, ezt ízben is adja a mézes jegyek mellett. A mandulás jóleső kesernye is ott van, ez marad meg hossszabban, harmóniában a gyümölccsel. A savak szépek, sokáig maradnak velem. Az alkohol óvatosan jön, ami az egész hatásnak ad egy szép textúrát, miközben bele is olvad a tartalomba.

Nem lehet hörpinteni ezt a bort, és közben beszélgetni sem nagyon, mivel végig leköt.

 

Próbálok figyelni azért a többiekre is, de mióta ez a Hárslevelű megjelent már nincs kedvem hétköznapi témákhoz.

 

Azóta már eltelt pár év, de az az este mérföldkő volt "borongolásom" kalandos útjain.

Ma újra kinyitottam egyet. Ez 2015-ös. Hát mi tagadás most is bejön ez a pimasz egyénisége. Picit "érett" azóta, még dominansabb benne a napfény íze és a Nyári tisztaság, több a gyümölcsérzet.

Néhány óra múlva beleszagolok a pohárba. Sajnos már megittam, de a barack még mindig illatozik. Egy kis keleti fűszeres tüzesség is van mellette, ami valószínű a hordós érlelésnek köszönhető.

 

Ismét elmélyült a kapcsolatunk. Van ami nem változik.

Tetszett a cikk? Oszd meg barátaiddal is:


További bejegyzések

Bezár

Megoszt