Szeretem kézben tartani a dolgokat

Nyári Emese tavaly vette át édesapjától a 7,5 hektáros Szent György-hegyi borászat vezetését. Az új évjárat már az ő irányítása alatt készült, és a borászkodás mellett izgalmas trezorkóstolókat is szervez…

Egy esős márciusi napon találkozunk a Nyári Pincénél, alig van mozgás a Szent György-hegyen. Régen nem volt ebben semmi meglepő – Emese szerint az elmúlt tíz évben élénkült fel a környék.

Gyerekkorodból hogyan emlékszel a hegyre?

A nyugalom szigete volt. Budapesten laktunk, nyáron jöttünk ide és a szüretre, a nagypapám viszont itt élt tavasztól őszig – beleszeretett a hegybe és a tájba. Még megvan a pince, ahol borászkodott, csak egy ideje már kóstolóteremként használjuk. Ebben a házban élt, 1994-ben volt a felújítás és a bővítés, akkor csatlakozott hozzá az édesapám, aki nagyon komolyan vette a borászatot. 2006-ban érettségiztem, utána nyaranta már én is itt dolgoztam. A vendéglátást vittem, a pince délutánonként nyitva tartott, de a kezdetekben előfordult, hogy két hétig nem láttam embert, annyira nem volt mozgás a hegyen. Nemrég futtattunk az Instagramon egy régen és most sorozatot, kerestem hozzá régi képeket, és lefotóztam ugyanazokat a helyeket újonnan is: sok ház nem is állt még, több szőlő volt és kevesebb autó. Néha nehezen találom meg a gyerekkorom hegyét, bár még mindig megvan a régi kisugárzása.

A cikk folytatása itt olvasható.